Ha a baba nem szívesen fogadja az első falatokat, csak keveset eszik egyszerre vagy egyáltalán nem kéri, gyakran elhangzik a tanács, hogy cukrozza meg kicsit a pépet. Vagy adja cumisüvegben, hátha csak a kanál a gond. Számos ilyen trükk létezik arra, hogy valahogy megetessük az első falatokat nem szívesen fogadó babát. Miért ne tegyük?

Írja egy 6 és fél hónapos baba anyukája, hogy elkezdték a kóstolgatást, egy-egy kanállal eszik is a kicsi, de a gyerekorvos szerint ez nem elég, adjon többet, naponta 2-3x és cukrozza be neki a pépet, akkor elfogadja majd.

És nem ő az egyetlen, aki ezt a tanácsot kapja.

Trükközések egész sorát javasolják az anyukáknak a nagylyukú cumisüvegtől, a pörköltszafttal (!) való keverésen át a “tereld el a figyelmét és csempészd be a szájába” típusú bűvészmutatványokig.

Mi ezzel a gond?

1. Ha egy baba egészséges, pont annyit és pont úgy eszik, amennyire szüksége van
A hozzátáplálás kezdetén még barátkozik az új ízekkel, kóstolgat, azt fogadja el és annyit, amennyire az anyatej/tápszer mellett szüksége van. Hiába matekozzuk ki, hogy hány kanállal kéne ennie, hiába mérjük ki, hogy mennyit kéne innia, ha nincs szüksége többre nem fogadja el.

Vannak olyan babák, akik onnantól kezdve, hogy megkóstolták az első kanál ételt, szinte habzsolják a finom falatokat, mások óvatosabbak, lassabbak. Vannak, akik szívesen és sokat isznak, mások megelégednek az anyatej/tápszer nedvességtartalmával.

Ha megtömik a babát, elterelik a figyelmét és becsempészik a szájába az ételt, azzal megtanítják arra, hogy az ő igényei nem számítanak, leszoktatják arról, hogy az ösztöneire hallgasson, megtanulja, hogy mindegy mit akar, elég csak nyelni – ez pedig később a túlevés melegágya lesz, ráadásul emésztési problémákhoz, hasfájáshoz, székrekedéshez is vezethet.

A hozzátáplálás nem lóverseny. Nem jut előrébb az életben az, aki már 7 hónaposan kétpofára eszi a húslevest és nem marad le semmiben az, aki 1-másfél éves korig főként szopizik és mellette inkább csak kóstolgat.

Önállóbb sem lesz az evésben az, aki korábban kezdte, épp ellenkezőleg: ha folyton megetetik a kicsit, belerimánkodják/varázsolják a falatokat az gyakran elveszi attól a kedvét, hogy önállóan próbálkozzon és csipegessen falatokat.

Ahhoz, hogy a kicsi szívesen egyen önállóan is, bíznunk kell benne, hogy magától is képes enni és eleget tud enni, márpedig a gyermekét mindenáron megtömő szülő általában nem bízik a gyerekben.

Felmerül a kérdés: ha nem hízik jól a baba, akkor vajon mi a teendő, akkor nem szükséges-e, hogy odafigyeljünk rá, mennyit is eszik?

Fél éves kor előtt, ha a hízás mértéke nem megfelelő, akkor szoptassuk többször vagy adjunk több tápszert és tápszeres babáknál esetenként a sűrűbbre kevert tápszer, a Sinlac vagy a tápszerváltás a megoldás. A főzeléktől nem hízik jobban a baba, ha még nem érett rá az emésztése, hogy feldolgozza, sőt még tovább lassulhat a hízás, mert nem szívódnak fel megfelelően a tápanyagok, hiszen még nem tudja rendesen megemészteni őket, ezért gyakran ebből csak az lesz, hogy tele van ugyan a pocak, mégsem fejlődik megfelelően a baba.

Fél éves kor után, ha a baba nem szívesen fogadja el az új ételeket, vagy csak 1-1 kanálkával eszik belőle, ugyanígy a több szoptatás vagy a tápszerváltás a megoldás, mint mindenáron megtömni a babát főzelékkel, ha ő még egyébként nem fogadja el.

A hízás mértéke egyéni tényezőkön is alapul. Ha nem megfelelő a baba fejlődése, vizsgáltasd ki a babát és kiderül, kóros-e a probléma, vagy csak túlaggódtad a dolgot.

2. Fontos, hogy a gyermekünk az ételek valódi ízét ismerje meg, nem a felcukrozott, ízfokozott változatot!
A szakemberek egyetértenek abban, hogy a mai világ egyik legnagyobb problémája, hogy túl sok feldolgozott ételt eszünk. Sokan azt hiszik, ez az ételek valódi formája és erre van szüksége a babának is. Valójában a csecsemőnk hozzátáplálása jó apropó arra, hogy elkezdjünk visszanyúlni az alapokhoz: az eredeti alapanyagokhoz, a feldolgozatlan ételekhez, amiket mi magunk készítünk el otthon. Félkész étel helyett saját magunk által megfőzött, gyümölcsjoghurt helyett natúr, benne valódi gyümölccsel, felvágott helyett igazi hús és a többi…

Nekünk felnőtteknek már sajnos nem tökéletes az ízérzékelésünk, túlsózunk, túl édesen eszünk ételeket, fintorgunk a zöldségektől, a kevésnek találjuk az ételek valódi ízét. A babák ízérzékelése eleve kifinomultabb, fűszerezés nélkül is érzik az eredeti ízeket, fontos, hogy ezt ne rontsuk el se ízfokozókkal, se mesterséges ételekkel, se túlfűszerezéssel. A baba hozzátáplálása jó apropó lehet arra, hogy mi is elkezdjünk egészségesebben táplálkozni. Amúgy se túl jó, ha mi teljesen mást eszünk, mint a gyermekünk, mert előbb-utóbb akaratlanul is a mi szokásainkat kezdi másolni majd.

Sokat tehetünk a gyermekünk egészséges étkezési szokásainak kialakításáért, ha minél kevesebbet fűszerezünk, hogy a kicsi az ételek valódi ízével barátkozzon meg és ügyelünk rá, hogy minél később találkozzon csak édességekkel, chipsekkel, péksüteményekkel, üdítőkkel (ezekkel nyugodtan várhatunk akár óvodáskorig vagy még tovább is). Sokan ezeket rutinszerűen elkezdik adni 1-2 éves kor között, amiből aztán kialakul az a probléma, hogy a gyerek már csak a péksütit, kakaót, tésztát fogadja el, mert persze ezek sokkal finomabbak, mint pl. a répa vagy a karfiol, de ha nem adnánk neki, nem is válna függővé, ráér majd később megkóstolni ezeket (a tapasztalat azt mutatja, hogy ha ovis korig legfeljebb csak 1-1 ünnepi alkalommal találkozik velük, nem alakul ki ez a fajta egyoldalú válogatósság)

Óvatosnak kell lenni a babáknak árult ételekkel is. Sokan alapból megveszik a babadesszertet, a kész babapiskótát, de ezeknek egy része ugyanúgy feldolgozott étel, mint a többi. Praktikusak, ha elutazunk vagy úton vagyunk és nincs módunk főzni, de a legjobb, ha a baba otthon készült ételeket eszik.

Nincs szükség desszertre sem. Sokan a főétkezések után automatikusan megkínálják a kicsiket valamilyen babadesszerttel vagy más finomsággal, de valójában ez teljesen szükségtelen, ráadásul kialakítja azt a szokást (amit utána nagyon nehéz levetkőzni), hogy a sós étel után mindig édeset kell enni. A legjobb, ha a desszerteket legfeljebb napi egy étkezésbe építjük be (pl. tízóraira vagy uzsonnára lehet enni belőlük).

3. Ne verjük át a gyereket!
A cukrozás, figyelemelterelés, nagylyukú cumiból főzelékadás valójában becsapja a gyereket és olyasmit erőltet rá, amire még nem áll készen. Gyakran ott van a háttérben a félelem, hogy a gyerek nem eszik eleget, nem jó evő és emiatt muszáj “tömni”. Vagy pusztán csak az, hogy ő még kicsi és nem tudja mi a jó neki, de majd “én a nagy felnőtt jól megtanítom”.

Valójában az egészséges baba pontosan tudja, mi a jó neki. Az más, ha tényleg beteg (mondjuk lázas) és emiatt gyakrabban kell szoptatni vagy kiskanálból kell neki adni az innivalót, hogy ne száradjon ki.

A sürgetés, a trükközés sok esetben komolyabb problémákhoz vezet, mint amit eredetileg megoldani szerettünk volna.

A figyelemeltereléssel etetett baba később fog önállóan enni, a megtömött vagy cukrozással etetett baba válogatós lesz vagy egyoldalúan eszik majd, ha az etetés állandó harccal jár, a kicsiben szorongás alakulhat ki az evés kapcsán, ami később egyoldalú étkezési szokásokhoz (pl. csak 1-2 ételt eszik meg), étkezési sztrájkokhoz (pl. az oviban nem eszik) vezethet.
Az erőltetés mindig ellenállást kelt, a gyermeket bizonytalanná teszi és gyakran még jobban kapaszkodik abba, amiről le akarják szoktatni, mint korábban.

Hogyan lehet az együttműködést másként elérni?
A legtöbb esetben egyszerűen azáltal érhetjük el, hogy a baba szívesen egyen, hogy kivárjuk, amíg magától érdekelni kezdi és megérik rá (itt szedtem össze a hozzátáplálás érettség jeleit).

Együtt ehetünk vele, odaültethetjük az asztalunkhoz, hogy lássa, mit eszünk, ez meghozza majd a kedvét a kóstolgatáshoz.

Előfordul, hogy valóban sürget az idő, mert mondjuk szeretnénk visszamenni dolgozni, vagy hétvégenként iskolába járunk és jó lenne, ha más is tudna vigyázni rá és meg tudná etetni.

Ezesetben elkezdhetjük naponta egyszer szopi előtt megkínálni az új ízekkel, odaültetni őt az asztalunkhoz, engedni, hogy figyeljen és kóstolgasson! Ha ki kell váltanunk egy étkezést, bőven szánjunk rá időt, legalább 2-3 hétre szükség lehet, mire a baba megszokja az új helyzetet, ne az utolsó pillanatban akarjuk megoldani!

Jó megoldás lehet a BLW (baby led weaning) is, hadd nyúljon az étel után és kóstolgassa! (Igen, ez elég maszatos művelet kezdetben, de cserébe lesz egy hamar önállóan és jóízűen evő gyerekünk.)

Ha nincs benne játszma, nyomás, aggódás és erőlködés, hamarabb jön meg a baba kedve az új ízekhez, mintha állandó harc tárgyává tesszük az étkezéseket.
Forrás: kismamablog.hu

Hozzászólások (0)
Még nem szóltak hozzá, Legyél Te az első!